Vajon miért hisszük, hogy a kisember egyenlő az alacsonyan iskolázottal?!
Niki jól menő kozmetikus, okos csinos, fiatal, szexi... Mi kell még?
Diplomás posztgrados, ma is tanul, de minek? - Sokan kérdezik - Mert élvezi a munkáját, és tanulást is. Ő azon kevesek egyike aki azt csinálja amit szeret. Nagyon kevesen mondhatják el ma magukról, de ez az "faj" ritka is marad, nem kihaló, minden esetre exkluzív...
Te mit tennél, ha szabadon választható lenne?
Világ körüli utazás? ;) OK! - de egy értelmes kreatív ember számára ez hosszútávon nem válasz. Idővel visszatérnél valamilyen munkához, vagy leépülnél, elszállnál.
Miért hiszed, hogy Te soha sem viheted semmire?
Miért gürizik sok diplomás 3 műszakban?
Sorolhatnám, igen vannak kényszerpályák, 1 hónap egy év.., de ha ott ragadsz...
Tuesday, November 25, 2008
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Posts
4 comments:
Pont valamelyik nap gondolkodtam azon, hogy ha nyernék a lottón, akkor mit csinálnék. Először megijesztett a gondolat, hogy fenenagy hedonizmusomban még többet élvezném az életet, és hogy lehet, hogy nem csinálnék igazán értelmes dolgot a saját boldogításomat leszámítva.
De tudom, hogy nem így van. Tanulással kezdeném. És mivel sok bennem a művész hajlam, bizony szabadon lennék művész (a sminkelés is belefér, ezzel kapcsolatban volt már ötletem). Azt kell, hogy mondjam, ez nagyon boldoggá tenne, és akkor megint a kiindulópontnál vagyunk.:))
"Azt kell, hogy mondjam, ez nagyon boldoggá tenne, és akkor megint a kiindulópontnál vagyunk.:))"
Ne cinkelésnek vedd!!! De...
Boldoggá tenne... az az én olvasatomban, nem egy tartós állapot, eléred és akkor jön a másik vágy!
Tartósan kielégítene, és ide mindenki az ért azt gondolom ami számára valósidejű, ugyanakkor marandó kielégülést nyújt.
Én egy keresőember vagyok, még mindig nem tudom, nem érzem mi az ami egy "lottóötössel" a nyakamban...
Azért jó alkotni, mert eléred, és akkor jön a másik vágy, és akkor eléred, és újra boldog vagy... Néha újranézed az alkotásidat, és még mindig érzed azt a boldogságot, amit akkor éreztél, amikor épen megalkottad őket.
Felidézel boldog pillanatokat és még ha nem is teljességben, de újra át tudod őket élni...
Nem félek az új vágyaktól, az új alkalmaktól, amik boldoggá tehetnek. Valóban nem tartós állapot a boldogság, de nem mindegy, mennyit enged az ember magának. Nekem sokszor vágy sem kell hozzá. Egyszerűen csak imádok élni, és élvezem, pedig lehet, hogy éppen nem csinálok semmit.
Egyszer régen írtam a pénzzel kapcsolatos viszonyomról, hogy vajon mi köt a pénztelenséghez.
Néha boldoggá tesz a pénztelenség, még ha furán is hangzik, mert életművésznek érzem magam, és sok felelősséget átháríthatok rá.
Mindig megdöbbent, hogy a bőséget pont ezek miatt gyakran fenyegetésnek élem meg. ezért foglalkozom vele, és igyekszem változtatni ezeken az érzéseken.
És itt kapcsolódik össze a két dolog számomra. Van az emberben egy "démon", ami szenvedésre kódol.
Ami miatt fél attól, hogy boldog legyen, vagy bőségben éljen, mert akkor elszáll majd, vagy kiég. Azt hiszem, ez nem törvényszerű, de bebizonyítani sem tudom az ellenkezőjét.:)
Még, ha úgy tűnik is, nem mond egymásnak ellent a véleményünk! ;)
Inkán kiegészítik egymást, mint Jin és Jang.
-szabad ember az aki szabad akar, és szabad tud lenni, ha nem él kütyüjei rabságában.
A pénzről nem érdemes vitázni, mert lehet ami nekem sok, az neked kevés, vagy fordítva.
Post a Comment